A macskák rendkivüli érzekszervekkel rendelkeznek,amelyekkel környezetüket finom alapossággal tudjak érzékelni.Amikor a házimacskák vadásznak,nem veszik üldőzőbe zsákmanyukat.Türelmesen,kitartóan várakoznak a megfelelő pillanatra,amikor rávethetik magukat áldozatukra.Ezert van szükseguk fejlett érzékeikre,amelyek ilyenkor riadókészültségben vannak.Az emberhez hasónloan a macska bőéeben is vannak nyomásra és érintésre fogékony receptorok.Ezekkel tud különbséget tenni a simogatés,csiklandozás vagy szőrének fésülése között.A hő-és fájdalomérzékelő receptorok információkat továbbitanak.
A szörők is továbbitják a mozgási ingereket.Különösen érzékenyek a bajusz szőrszálai(más néven vibrissae-k).Ezek háromszor mélyebben ágyazódnak be a bőrbe,mint a többi szőr,az alsó végén pedig több idegvégződés veszi körül.Ha egy bajuszszőr csak egy nanometért mozdul-annyit,amennyi az ember hajszálának csupan kétezred része-,akkor már ez aktiválja a lent levő idegeket.A macska ezekkel a szuperérzékeny antennakkal biztosan tud a sötétben,szűk helyeken,de még az aljnövényzetben is mozogni,ahol sérülékeny szemeit be kell csuknia.A bajusz szőrei olyan érzékenyek,hogy azt a kis légörvényt is érzékelik,amelyek a tárgyakon képződnek.Ezért csaknem automatikusan kerülik ki az akadályokat.Átlitólag a vak macskák is nagyon jól tudnak tájékozodni,mig a bajusz nélküliek teljesen gyámoltalanok.A bajusz nagyon mozgékony,állhat legyezőszerüen előre vagy szorosan a fejhez tartva.A macska eves közben hátrasimitja bajuszát,hogy ne zavarja.Vadászás alatt viszont jól előreszegi,hogy optimálisan kihasználja az érzékelőképességét.A legtőbb macska bajusza hoszszú,kétszer olyan kiterjedesü,mint a pofája,azaz csaknem olyan széles,mint a teste.További érzékelők vannak a szem fölött,a fej két oldalán és az állon.A macska egész feje így igen fogékony a külső impulzusokra.A mellső lábai mögött találunk olyan szenzorokat,amelyek a mászáshoz és a zsákmány megragadásához adják a szükséges jelzéseket.