Már egyenesen szólásértékű a macskának az az utánozhatatlan képessége, hogy mindig a talpára esik. Ha mégis esik, többnyire akkor is sikerül neki úgy megfordulni a levegőben, hogy sérülés nélkül érjen földet. Ezért nagy magasságokból történő zuhanásokat is képes túlélni.
Már hetven millimásodperccel az esés kezdete után elindítják a látó- és egyensúlyozó szervek információi a következő mozgássort: először is vízszintesen tartja a fejét, miközben a teste első részét úgy fordítja el 180°-kai, hogy a föld felé néz. A gerincoszlopban levő idegek ezalatt a mellső lábakat vezérlik. Míg ezeket az esési manőver legelején szorosan a fej mellett tartotta, később leengedte őket. Ezután szétterpeszti hátsó lábait, és teste hátst részét is vízszintesbe hozza. Miközben felpúpozza a hátát, a landoláj már végül simán mehet végbe.
A kiscicáknak először meg kel! tanulniuk mozgásukat szabályozni Azután, hogy a szemük kinyílik, szinte azonnal gyakorolni kezdik az érzékszerveik összehangolását. Néhány hét után már csaknem tökéletesítik egyensúlyérzéküket. Amíg kicsik és nagyon könnyűek, a sérülési kockázat is csekély. Játékosan tudnak minden mozgássort begyakorolni.
A macskák rendkívül ügyes mászok. Éles karmaik nagyon jó má-szókampók, amelyek segítségével minden fára gyorsan fel tudnak mászni. A lejövetelnél viszont már bajba kerülhet, nem segítenek, sőt akadályozzák a karmok. Ezért ekkor a mozgásuk nem annyira kecses. Mihelyt közelebb érnek a talajhoz, megkapaszkodnak a hátsó lábukkal, a mellsőket pedig jól előrenyújtják, és csak ezután ugranak le a földre. A kivétel erősíti a szabályt: a macskák családjához tartozik egy vadon élő fajta is, amely fán él. Ezek végtagjain kettős ízület található, amely megkönnyíti a lemászást.
A macska mellső lábai zsákmányfogásra, az egyensúly megtartására és testápolásra alkalmasak.
A hátsó végtagok az erőkifejtést szolgálják. A macskák ujjon járók; a talp párnácskái megfelelnek a mi lábujjhegyünknek és a körülötte levő lábrésznek. Mintha lábujjhegyen járnának, olyan könnyedén lépkednek.A macska járás közben az egyik lábát pontosan a másik elé helyezi. Ha hóban nézzük meg a nyomokat, csaknem egy egyenes nyomvonalat látunk. Azzal, hogy az elülső és a hátsó lábak csodálatos szinkronban vannak egymással, egy egyenletesen ívelő mozgássort kapunk. Miközben a hátsó lábak a szükséges előrelendítésről gondoskodnak, az elülső lábak tartják egyensúlyban a testet.
Ha a macska gyorsítani szeretné a tempóját, trappolni kezd, és ha nagyon siet, akkor galoppozik. Ez úgy történik, hogy a hátsó lábaival egyszerre támaszkodik a talajhoz, majd azonnal el is lendíti magát a földtől. A testét először kinyújtóztatja, azután meggörbíti a hátgerincét, és maximálisan előreviszi a hátsó lábait. Ily módon a legnagyobbra növeli a lépés hosszát, és jelentős mértékű sebességet tud elérni. Sokáig azonban nem tud így galoppozni, csak kis távon ugrándozik így.