Az állatvilágban nem azonos módon jelentkezik a kommunikáció szükségessége. Az egyes kommunikációs eszközök komplexitása nagyban függ az állatok életmódjától. Egyesek csoportkötelékben élnek, és ezért meg kell érteniük egymás jelzéseit. Mások külön élnek társaiktól, és csak pár-zás vagy utódnevelés céljából jönnek össze társaikkal.
A macskafajták az oroszlán kivételével egyedül élnek. Csak a párzási idő hozza őket közel egymáshoz. Az utódokat az anyamacska egyedül neveli fel. Ha a létkörülmények megkövetelik, akkor a macskák is életközösséget alkotnak. Ahol bőven van élelem és menedék, egyszerre több kóbor macskát is láthatunk.
Még a lakás védett környezetében is képesek a macskák egymással kommunikálni. Van egy olyan komplex testnyelvük, amelynek segítségével és még néhány kiegészítő szagjelzéssel és néhány akusztikai közléssel tudnak egymással információkat váltani. Akkor is képesek társasági magatartásra, ha egyébként más körülmények között ettől inkább távolságtartóan elzárkóznának.Nem így viselkedik a kutya és őse, a farkas. Ezek az állatok fal-kákban élnek. Ahhoz, hogy a csoportszellem működjön, tudniuk kell egymással kommunikálni a vadászat közben, nézeteltéréseket is vértelenül kell lerendezniük egymás közt. Egy megsebzett állat gyengíti a falkát, a kitaszított pedig magában aligha képes a túlélésre. A kutyáknak szükségük van olyan érintkezési rendszerre, amelynek segítségével fenntarthatják a csoporton belüli alá-, illetve fölérendeltséget. így biztosíthatják a rangsort.A macskáknak ezzel szemben nem kell zárt rendszerhez igazodniuk. Főleg a szomszédban lakó fajtatársaikkal kell kommunikálniuk, területi problémákat szabályozniuk, párosodási hajlandóságot jelezniük, táplálékszerzési és társszerzési vitákat rendezniük. Mindezt viszont többnyire távolról teszik, egyszerűen szagjelet hagynak hátra, amely szembesülés nélkül is értelmezhető.
A macskák közötti beszéd főként afféle „Maradj távol!" mottóra épült üzenet, amelyet az ember számár megfejthetetlen szagjelzések továbbítanak. A macskák nem ismerik az olyan behódolási gesztusokat, mint például a kutyák, amikor a hátukra hemperednek. Ha mégis összetűzésre kerül sor, a vesztes egyszerűen szedi a sátorfáját. Ez azért is lehetséges, mert nincs veszélyben a csoportkohézió, amelyet egy esetleges kiválás meggyengítené.Azonkívül a magányos macska koránt sincs olyan veszélyben, mint például egy falkájából kiszorult kutya.
Házimacskákon végzett megfigyelésekből több mint huszonöt különféle gesztust értelmeztek a tudósok, de valószínűleg ennél még jóval több is van. A macska közérzetét egész testével fejezi ki. A jelzést könnyebb értelmezni, ha az ember az egyes testrészeket külön-külön vizsgálja. Ahhoz, hogy megértsük, mit akar mondani nekünk, elsősorban a fejtartásra, a pupillákra, a fülek és a bajusz állására, a farokra és az egész testtartásra kell ügyelnünk. Miközben a hátán, a farkán vagy az egész testén felborzolja a szőrét, még külön kiemeli valamely tetsrészét,amivel nagyobbnak tünik.