A szaglás a macska legfejlettebb érzéke, élete minden területén fontos szerepet tölt be. Éppoly gazdag és valós közlést nyer általa a külvilágról, mint az ember a látáson keresztül.
A szagok a macskák közötti kommunikáció lényegi elemei. A macska ugyan szokott közvetlenül is érintkezni más macskákkal, de inkább távolságtartó. Szagmintáit jelzésként helyezi el, ezzel igyekszik elkerülni az esetleges konfrontációkat.
Ha a nőstény tüzel, jeleznie kell a környéken élő kandúroknak párzási készségét. Ennek a legegyszerűbb módja a hangos nyávogás, amely a legközelebb lévő kandúrt értesíti. Ezt „hívásnak" is nevezik. Emellett még más üzenetet is hagyniuk kell társaiknak, például azt, hogy bátran közelebb jöhetnek, vagy éppen az ellenkezőjét, hogy tartsák magukat távol.
A szagjelzésekkel ezt teszi. Ezek jelzik a nemét, szexuális készültségét, testi állapotát, azt, hogy mikor járt arra és még sok egyebet. Az üzenet tartalma szerint különféle szagmintát tudnak a macskák elhelyezni.
A macska naponta számos szagjelet hagy hátra, mind a lakásban, mind kint a vadászterületén. Ha az ember jobban szemügyre veszi a macskáját, hamar rájön arra, testének mely részein választódnak ki ezek az illatanyagok, és milyen tipikus helyeken szokta otthagyni.Az állán, az ajkain, a feje két oldalán, valamint a farok tövénél olyan különleges mirigyek vannak, amelyek olajos váladékot termelnek. Amikor mosakodik a macska, nemcsak azért teszi, hogy a bundáját tisztogassa, hanem egyúttal bekeni teste egész szőrzetét ezekkel az anyagokkal. Valahányszor hozzádörgölőzik egy lakásban levő bútorhoz, más macskához vagy a gazdájához, egy kis illatmintát is otthagy azon a helyen.
Akkor is, amikor kerítésoszlopot vagy bútort karmol, nemcsak a körmeit élesíti, hanem a talppárnákon termelt izzadságot dörzsöli szét, amelyek selymessé és érzékennyé teszik tappancsait. Egyúttal tudatja jelenlétét a többi macskával.
A legerősebbek a széklettel és vizelettel lerakott szagjelek. Ezeket még nagy távolságból is észre lehet venni.Akinek már volt alkalma azt a penetráns szobaszagot megérezni, amit egy nem kasztrált hím macska okozott, nem felejti el egyhamar.
A macskák a területjelzéshez vizeletet és székletet egyaránt alkalmaznak. Egy furcsa eljárással még biztosítani akarják, hogy a vizelettel továbbított üzenet célba érjen. A földre engedett vizelet ugyanis könnyen beszivároghat a talajba, ragy más, onnan származó szag elfedheti. A vizelet ekkor túl mélyre is kerülne ahhoz, hogy a légáramlatok továbbvigyék. Ezt elkerüli a macska azzal, hogy vizeletét szétpermetezi. Erre egyaránt képesek a hímek és a nőstények, a kasztrált és a nem kasztrált macskák. Többnyire kertben szokták a jelölésnek ezt a módját használni. Akkor teszik, ha partnert keresnek, vagy egy vetélytársat akarnak távol tartani a területtől.
Fröcskölésnél a macska jellegzetes pózt vesz fel: a farka az égnek áll, ezt követi egy megrázkódás, amelyet a hátsó lábak taposó mozdulata kísér. Ezután vékony sugárban permetezi maga mögé a vizeletet, mégpedig általában olyan függőleges felületre, amely a többi macska orrmagasságába esik.