A macskák különféle hangjelek segítségével is szoktak kommunikálni egymással. A csapatosan együtt élő macskák dorombolnak, amikor egymást mosdatják. Hangskálájuk felső terjedelmét akkor használják, ha párzáshoz „hívnak" (így nevezik azt a hangadást, amivel a tüzelő nőstények jeleznek a hímeknek). Idetartozik még a hangos, ijesztő nyávogás valamint a fújás, amelyekkel a túl közel jövő betolakodót űzik el. A kandúrok a területért és nőstényért vívott harcukban szintén sikolyszerűen nyávognak. A macs-
kamama is rendkívül éles hangot ad, ha elkóborolt kicsinyeit hívja vissza.
Mindenesetre a macskák többször fordulnak hangjelzésekhez, ha nem társaikkal, hanem az emberrel állnak kapcsolatban. A felnőtt macskák egymás között sohase nyávognak. Amikor még egészen kicsik, nyávogással fejezik ki éhség- és félelemérzetüket. Ha nekünk nyávognak, végül is tőlünk is törődést vagy táplálékot várnak, mint az anyjuktól. Az emberrel együtt élő macskák megtanulták, hogy a hangokkal történő kommunikáció előnyökkel jár. Ily módon késztetnek bennünket arra, hogy kérésüket teljesítsük.Adjunk nekik enni, engedjük őket be és ki, vagy figyeljünk egyszerűen rájuk, ha úgy látjuk, mondani akarnak valamit.
A macskák másképpen képezik hangjelzéseiket, mint az emberek. Mind belégzés, mind kilégzés közben képesek hangot kibocsátani, nyelvüket pedig nem használják eközben. Hangjaik a garat hátsó részében képződnek, miközben változó sebességgel áramoltatnak levegőt a hangszalagjaikra.
A hangjelzéses kommunikáció általában csak kis távolságon belül használatos. Kivételt képeznek a tüzeléses hívóhangok, a párzási rituálét kísérő hangok, illetve az egymással rivalizáló hímek éjszakai elrettentést szolgáló kiáltásai, amikor optikai kommunikációra gyakorlatilag nincs lehetőség.
Kutatók mintegy tizenhat különböző hangmintát találtak a macskáknál, de ezenkívül még egyéni hangképzésre is képesek, főleg az emberrel való kapcsolattartás során. Megközelítőleg három csoportba sorolhatók ezek a hangok: a zöngétlenek, az emocionális, azaz az érzelmi állapotot kifejezők és zöngések.
A zöngétlen hangok közé tartozik a dorombolás és az örömteli bugás, amellyel bennünket üdvözöl. Ezek a hangok többnyire a megelégedettség jelei, képzésük zárt szájjal történik. A dorombolás máig rejtély a tudósok számára: nem tudják megfejteni, hogy valójában mi módon képezi a macska ezt a zörejt. Bár fájdalom esetén is szoktak a macskák dorombolni, ezzel nyugtatják meg magukat. A nőstény macskák dorombolva társalognak kicsinyeikkel, és azok visszadorombolnak kéthetes koruktól kezdve. Ezzel azt jielzik az anyjuknak, hogy minden rendben.Emocionális hangjelzések:Ezeket a hangokat nyitott szájjal, érzelmi feszültség hatására képezik a macskák. Ezekkel a hangokkal, amelyek közé tartozik a morgás, a |flójás, a sziszegés és a fájdalmat kifejező hangok, mint a tüzelő nőstény .sírása, a felnőtt állatok társalognak egymással. Ezeken kívül kiadnak elvan ultrahangokat is, amelyeket mi, emberek nem vagyunk képesek észlelni.
A nyávogás a zöngés hangok csoportjába tartozik. A macskák úgy nvavognak, hogy teljesen kinyitják
a szájukat, majd fokozatosan, lassan zárják, miközben lélegzetüket zöngésen áteresztik, és ellazítják a gégéjüket.
A macska különböző jelentéssel látja el az egymástól eltérő nyávogásokat. így hozza gazdája tudomására, mit szeretne. Ide sorolható a „néma nyávogás" is, amelynél elkezd egy siralmas „miau"-t, de anélkül, hogy a torkából hang jönne ki - valószínű, hogy ez a leginkább szívlágyító és a legeredményesebb módszer.