Amacskák területhez ragaszkodó állatok, az adott körzeten belül felbukkanó idegent megpróbálják elűzni. Az embereknek általában fogalmuk sincs arról, milyen érzések és hatalmi harcok dúlnak egy térségen belül a macskák között emiatt.
Mind a vadmacskáknak, mind a vadon élő macskáknak maguknak kell gondoskodniuk létfenntartásukról. Biztosítaniuk kell egy bizonyos területet búvóhelynek, egy másikat pedig vadászat céljából.
A kóbor hímeknek három és félszer olyan nagy területük van, mint a nőstényeknek, még ha nem is tudják folyamatosan ellenőrizni ezeket, különösen a párzási időben. Az anyamacska területe ugyan lényegesen kisebb, viszont ezt annál inkább erőszakosan védi, főleg abban az időszakban, amikor kicsinyei vannak. Ez idő alatt a zsákmányon is kevésbé hajlandó osztozni társaival.
Mihelyt viszont több táplálék áll rendelkezésére, teljesen megváltozik a társas viszonyulása. A déli országokban gyakran látni már csapatosan kóborló és vadon élő macskákat szállodák környékén csoportosulni, ahol épp elegendő táplálék adódik. Minél nagyobb az élelemkészlet, annál kisebb területet kell megvédeniük a túlélésükhöz. Rendkívül rugalmasak, már ami a közösségi magatartásukat illeti, vagyis ezek az egyébként magányosan élő állatok igenis képesek arra, hogy társaikkal együtt éljenek, ha szükséges.
A nem ivartalanított, vadon élő kandúr macskák több négyzetkilométeres territóriumot uralnak, míg a legtöbb házimacska területe mindössze gazdája házára, udvarára, kertjére és esetleg a szomszéd kertre korlátozodik. A macskák szeretik ugyanazt utat választani, vannak kedvenc helyeik, ahonnan a környező világot ivartalanul szemlélhetik. Többnyire keresnek maguknak napozóhelyet is.
Manapság a városokban olyan sok olyan macska él, hogy nem nagyon akadnak jelentős nagyságú területek. Mivel viszont a házimacskák többsége Kártalanítva van, gazdájuk pedig rendszeresen ellátja őket élelemmel, és biztonságos, meleg szállás áll rendelkezésükre, nincs szükségük arra, hogy saját területet védjenek. Ezeken kívül a terület nagyságának mértéke függ az adott állat jellemzőitől, életkorától és nemétől, de még attól is, hogy van-e utas macska vagy kutya a szomszédsasban.
A macskatulajdonosok rendszerint keveset tudnak arról az életről, amelyet kedvenceik folytatnak a saját négy falukon kívül, harcaikról, kompromisszumaikról és barátságaikról. Ráadásul a legbonyolultabb területhatárok átvezethetnek a kertünkön titkos, számunkra érzékelhetetlen jelzésekkel jelölve.
Egy ilyen jelzés nem feltétlenül azt jelenti, hogy a területre „belépni tilos", hanem mondjuk olyasmit, hogy „Kitty most a kertben van" vagy „Gin-ger alkonyatkor erre szokott járni". A szűk térségben élő macskák mintha valamiféle használatba vételi szerződéshez tartanák magukat a közös területet illetően. Nagy valószínűséggel a legerősebb állat privilégiuma itt a legjobb vadászterület, és bizonyára abban az időszakban, amikor a legnagyobb a zsákmányszerzési esély. A bátortalanabb állatok kénytelenek megelégedni azokkal az időszakaszokkal, amikor már más nem tartózkodik ott. Szagjelzésekkel ezeket a dolgokat békésen lehet szabályozni.