Először azt kell eldönteni, milyen alkatú macskát akar az ember. A legtöbben barátságos, odaadóan ragaszkodó macskát szeretnének, amely mind felnőttekkel, mind gyerekekkel jól kijön, adott esetben még kutyákkal is együtt tud élni. Sajnos, a macskabarátok aztán többnyire a bunda mintázata vagy a szemszín alapján választanak. így aztán a jövevény bár nagyon kecses, de lehet, hogy olyan szorongó lesz, hogy például csak akkor hagyja el a rejtekhelyét, ha már nem tartózkodik idegen a lakásban. Előre persze nem lehet megjósolni egészen biztosan, milyen irányba fog fejlődni a cica, de a kellemetlen meglepetéseket azért könnyen el lehet kerülni, ha a következő pontokat figyelembe vesszük.
Több tényező befolyásolja egy macska karakterét: öröklött génjei, anyja viselkedése, sőt saját tapasztalatai. Kutatók bebizonyították, hogy szelídség és kommunikációs készség tekintetében a macskatípusok egészen különbözőek lehetnek. Némelyik macska nagyon barátkozó, míg másokra egyenesen zavaróan hat az ember közeledése, de még más macskák közellétének sem örülnek. Az anya társasági magatartása is hatással van arra, hogyan viselkednek a kismacskák az emberrel szemben. Az olyan anyamacska, amelyik meghitt kapcsolatot alakított ki gazdáival, sőt még kiscicáit is engedi nekik megérinteni, azt jelzi kicsinyeinek, hogy az emberek nem jelentenek veszélyt számukra.A macska alkatára döntő jelleggel hatnak az első hetekben megélt saját élettapasztalatok. Csaknem két hónapig tart az a tanulóidő, amely alatt egy kiscica elsajátítja a más fajokkal való kapcsolattartást, környezete természetes részének tekinti a többieket. Ez idő alatt szokja meg azt is, hogy a mindennapi eseményekkel félelem nélkül szembesüljön. Amennyiben a kismacska ebben a két hónapban változatos, érdekes környezetben nő fel, későbbi életében is fogékony lesz minden újra.
Ha viszont mindezek a pozitív meghatározó élmények kimaradtak a kiscica életéből, később minden bizonnyal félénk, ideges állat válik belőle, amelyen már nem lehet változtatni. Aki már próbálkozott ilyen „vad" macskát magához szelídíteni, amely hathetesnél idősebb volt, annak ismerős az ilyen viharos alkat.Optimista cicatulajdonosok ilyenkor megkísérlik a lehetetlent: rendkívüli szeretettel „megszelídíteni" a kicsiket - többnyire eredménytelenül.A legtöbb kismacska annak köszönheti a létezését, hogy az anya ivarérettségét túl későn vették észre. A cicákat hat-nyolc hetes korukban lehet eladni, az új tulajdonosnak tehát még marad elegendő alkalma arra, hogy befolyásolja a cicák alkati fejlődését. Állatmenhelyből kikerülő cicáknál viszont az esetek többségében hiányzanak a kezdeti tapasztalatok, ezért is kell nagyon gondosan végezni a kiválasztást, és minél többet megtudni az első hetekről.
A tenyésztők nem szokták eladni a kiscicákat tizenkét hetes koruk előtt, ugyanakkor felelősséget is vállalnak azért, hogy milyen irányba fejlődnek az állatok ez idő alatt. Sikeres tenyésztő nemcsak a tisztasággal és az egészségmegőrzéssel foglalkozik, hanem a macska szociális fejlődésével is törődik. Az ingerszegény környezetben felnövő kiscicák lehetnek ugyan egészségesek, de nincsenek kellően felkészítve az élet kiszámíthatatlan változásaira.Mielőtt macskára teszünk szert, át kell gondolnunk, mivel kell majd szembenéznie. Vannak-e gyerekek vagy kutyák a házban? Gyakran jönnek-e a házba vendégek, vagy az ember egyedül él, netán teljesen elszigetelten. Általános szabály: ha a mienkhez hasonló családias környezetből származó cicát találunk, kevés csalódás éri a kis állatot.