A tenyésztett macskákat nagyjából hét csoportba lehet besorolni: hosszú szőrű macskák (perzsák), félhosszú szőrűek, brit rövid szőrűek, egzotikus rövid szőrűek, keletiek, burma és sziámi macskák. Az egyszerűség kedvéért a fajtákat ebben a könyvben külsejük alapján, nem pedig genetikai hovatartozásuk szerint csoportosítjuk, mint ahogy ez a macskakiállításokon történne. Ott a balinéz macskát a sziámiknál regisztrálnák, jóllehet külsőleg inkább egy félhosszú szőrűhöz hasonlít.
A perzsáknál, a rövid szőrűeknél és a keletieknél megkülönböztetünk egyszínű és különböző színű macskákat. Az egyszínűek feketék, fehérek, kékek, vörösek, krémszí-nűek, csokoládébarnák vagy lilák. A színnek egészen a szőrszál tövéig kell érnie mindenféle rajzolat vagy színárnyalat nélkül. A különböző színű macskák szőrzete lehet sávozott vagy gyűrűs („ticking vagy shading"), illetve a szőrvégeken más színárnyalatú („tipping"). Teljesen egyediek a burma macskák. Ők csak első látásra egyszínűek: a kis burma cicák nagyon világos bőrrel születnek, amely később, ahogy nőnek a kiscicák besötétedik, ám a test világos színű marad.
Bizonyos szőrzetszínt „halványí-tottnak" neveztek el. Keletkezésükben egy rejtett halványító gén játszik szerepet, miközben a vörösből krémszínű, a csokoládébarnából halványlila lesz.

Tenyészmacska kiválasztása A tenyészmacska kiválasztásánál inösen arra kell figyelni, hogy illat alkatilag is passzoljon leen-B gazdájához. A leghelyesebb, ha az ember elmegy egy macskakiállítás -es ott kinéz magának egy kedvére való macskát. A helyszínen beszélni ltod magával a tenyésztővel is.
Alapjában elmondható, hogy a perzsák és az európai rövid szőrűek ^igodt, jó kedélyű, nem igényes, ét inkább kényelmes állatok. Aki aktívabb macskát szeretne, mást kell mást kell választania. Másrészt ez a fajta az,amelyik nem veszi zokon, ha néha hosszabb időre magára hagyják.Az extrémek közé sorolhatjuk a burmákat, a sziámikat, illetve a keleti fajtákat. Ezek a fajták rendkívül nagy figyelmet igényelnek. Intelligensek, fürgék és aktívak, és egyáltalán nem szeretik, ha egyedül hagyják őket. Középutat képeznek a félhosszú szőrűek és az egzotikus rövid szőrűek, amelyek mozgékonyak és élénkek, de nem olyan mértékben, mint a sziámik, a burmák vagy a keletiek.